Kellemetlen és egyben fájdalmas jelenség, amely nemtől és kortól függetlenül sokakat érinthet. Hazánkban gyakorlatilag az 50. életéve betöltéséig minden második ember megtapasztalta már maga is. A betegségről, kialakulásának okairól és a kezelési módokról dr. Fazekas Gábor háziorvossal és sebésszel beszélgettünk.
- Kérem, meséljen magáról!
- Felvidékről származom. Gyermekkori vágyam volt az orvosi pálya, így fiatalkoromban egyenes úton vezetett Budapestre, a Semmelweis Egyetemre, ahol 1978-ban végeztem. Ezt követően visszatértem Pozsonyba, ahol a 1990-es évek végéig praktizáltam sebészként. Ezután költöztem Budapestre, ahol a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház és Rendelőintézetben folytattam sebészi pályámat. Tekintettel arra, hogy megvolt a háziorvosi szakvizsgám elkezdtem Taksony II. számú orvosi rendelőjében ügyeletes háziorvosként dolgozni, majd 2008-ban felhagytam az aktív sebészi hivatással és Taksonyban helyezkedtem el háziorvosként, ahol jelenleg is rendelek.
- Az emberek számára ismeretes, hogy mit jelent az aranyér. Sokan sajnos meg is tapasztalták már életük folyamán. Ugyanakkor nem vagyunk tisztában a fogalom meghatározásával. Mi is ez pontosan?
- Az aranyér egy érköteg, érhálózat, mely a végbélnyálkahártya alatt található. A szabályos végbélműködéshez, a széklet tartásához, illetve a megfelelő széklet ürítési mechanizmus során elengedhetetlen szerepe van.
Ezek a végbélnyílás, illetve a végbél falában létrejövő vénatágulatok alkalmanként begyulladhatnak, megnagyobbodhatnak, sőt vérezhetnek is. Nem ritkán a csomókban véralvadék képződhet, illetve kifordulhatnak helyükről, ekkor okozhat kellemetlen fájdalmat a betegnek. Attól függően, hogy a csomók a végbél záróizmától hol helyezkednek el, beszélünk belső vagy külső aranyérről.
Sokan nem veszik komolyan, holott kíméletlen fájdalmakat képes okozni. A belső aranyér a végbél belső falában található, ez az esetek nagy részében nem is jár fájdalommal. Amennyiben innen kimozdul és relatíve gyorsan nem kerül vissza a helyére (a végbélnyílás mögé), akkor megduzzad, a benn lévő vér megalvad, a szövetek pedig pusztulásnak indulnak. A belső aranyér korai stádiumában észrevétlen és fájdalommentes, vizuálisan nem érzékelhető. Meglétéről, akkor szerez tudomást a páciens, ha kis mennyiségű vért lát székletürítést követően a WC-ben, illetve a WC papíron. Ennek oka egyszerű, az áthaladó széklet sérti fel a nyálkahártya felszínét. Abban az esetben, ha maga az aranyér is megsérül, akkor találkozhat a beteg élénkebb piros, intenzívebb vérzéssel.
Belső aranyér előfordulásakor a székelés közbeni erőlködés néha kinyomhatja a végbélnyíláson a csomót, ezt nevezzük előreesett aranyérnek, amely fájdalommal és viszketéssel járhat. Manuálisan finoman visszatolható a végbélbe, de ez még nem jelenti a betegség megoldását, nem szűnteti meg magát az aranyerességet, inkább csak tüneti oldás.
A külső aranyér szemben a belsővel legtöbbször már a kialakulásakor viszket, később pedig fájdalmat idéz elő. Vékony bőr réteg fedi szemben a bélnyálkahártyánál, ezért sokkal kevéssé érzékeny a vérzésre.
- Milyen kórlefolyása van?
- A szakirodalom az előreesés mértéke és a vérzés intenzitása alapján 4 stádiumot határoz meg:
I. stádium: A csomó nem fordul ki a végbélből és csak mérsékelten vérzékeny.
II. stádium: A csomó kifordul, de magától visszahúzódik, mérsékelt vérzékenység tapasztalható.
III. stádium: A csomó kifordul, de magától már nem húzódik vissza, kézzel visszahelyezhető, meglehetősen vérzékeny.
IV. stádium: A kifordulás állandósul, kézzel vissza nem helyezhető.
- Milyen kiváltó okai lehetnek a kialakulásának, illetve mi az a folyamat, amely során eljut odáig a páciens, hogy kellemetlen panaszokat okoz a mindennapokban?
- Bármilyen furcsán is hangzik, örökletes, bár ezt kutatások nem igazolják. A leggyakoribb ok egyébként a székelés közben kifejtett fizikai erőlködés, ami legtöbbször székrekedés esetén lép fel, ami egyenes következménye a helytelen táplálkozásnak és a rostszegény életmódnak.
Várandós nők esetében a vénákra nehezedő nyomás, a vér térfogatának növekedése és a szülés közben kifejtett erőlködés produkálja a panaszokat. A szülést követően az ilyen típusú aranyerek rendszerint visszahúzódnak.
Az említetteken túl az aranyér megjelenésében hatalmas szerepe van a mozgásszegény életmódnak, a sok ülésnek és az elhízásnak. Gyakran az alkoholfogyasztás és az ételek mértéktelen fűszerezése is közrejátszik a betegség gyakori kiújulásában.
- Említettem, hogy ez egy közismert betegség. Mégis közelítő becslése szerint az emberek hány százalékát érinti? Milyen ebben a tekintetben a nemek megoszlása?
- A bevezetőjében említett 50%-os arány többnyire helytálló. Korábbi szakmai tapasztalataim alapján egyik nem sem tölt be vezető szerepet ebben a betegségben, ugyanolyan arányban keresnek fel női és férfi betegek. Jellemzően inkább az idősebb, 40-50 életévük közötti korosztályú lakosságot sújtja. Napjainkban az emberek 30-35%-át érinti. A gyakori előfordulást jól szemlélteti, hogy évente 7000 aranyeret távolítanak el szakorvosok műtéti eljárással Magyarországon.
- Tegyük fel, hogy a beteg orvoshoz fordul a problémájával, milyen vizsgálatokat folytat ilyenkor le a szakorvos, hogy felállítsa a diagnózist (belső- és külső aranyér)?
- Leszögezem, hogy minél hamarabb felkeresi az orvost a problémával a beteg annál kevésbé lesz fájdalmas és hosszadalmas az aranyeresség, de mivel a páciensek többsége számára ez egy kínos probléma, ezért sokszor már csak a komoly fájdalmak elérkezését követően fordulnak orvoshoz. Az én személyes tapasztalataim szerencsére ennél kedvezőbbek. A betegek ilyenkor először sebészhez, majd speciális szakellátási igény esetén proktológushoz fordulnak.
A csomók mögött gyakran daganat húzódhat, már csak ezért is elengedhetetlen szakorvoshoz fordulni. Az aranyér vizsgálat gyakran végbéltükrözéssel jár, amely fájdalommentes eljárás. Természetesen életkor és egyéb kísérő panaszok függvényében más típusú vizsgálatok elvégzésére is sor kerülhet, illetve daganat gyanúja esetén a végbéltükrözést vastagbéltükrözés követheti.
- A diagnózis elkészült, a kórkép meghatározásra került. Milyen kezelési módok állnak az orvos rendelkezésére? Gondolok itt a természetes terápiás eljárásokra, a gyógyszeres kezelésre és a sebészeti beavatkozásra?
- A betegség súlyosságától függ. Az I. és II. stádiumú aranyeresség gyakran nem igényel orvosi kezelést, ugyanakkor ez nem igaz a III. és IV. fokú aranyérre, amely szinte csak műtéti eljárással gyógyítható. Az enyhébb aranyérproblémák hátterében a székrekedés áll, ezért rostokban gazdag táplálkozással (zöldség, gyümölcs és gyakori, nagymennyiségű folyadékbevitel) természetes módon kezelhető és szűntethető meg.
A kisebb vérzésen túl megjelenő panaszokkal már érdemes szakorvoshoz fordulni. Ekkor az orvos székletlágyítással, különböző kenőcsökkel, kúppal és tabletta felírásával igyekszik kezelni a beteg panaszait. A megalvadt és kifordult csomó nagyon fájdalmas, ilyenkor javasol a szakorvos 5-7 napos gyógyszeres kezelést és hideg ülőfürdő alkalmazását. Amíg a véralvadék nem szívódik teljesen fel, addig tapasztalhatóak a fájdalmas és viszkető tünetek.
A modern orvostudomány a II. és III. stádiumú aranyeret ma már számtalan egyéb fájdalommentes módon képes kezelni, illetve eltűntetni. Belső aranyérnél alkalmazható úgynevezett gumigyűrűs leszorítás (ligatúra), mely elszorítja az eret, ezáltal az elhal. Külső aranyér kezelésére pedig elterjedt módszer a csomók lézerrel történő roncsolása (elektrokoaguláció).
A III. stádium bizonyos eseteiben és IV. stádiumban már műtéti eljárásra kerül sor.
- Mint a betegségek többsége, odafigyeléssel ez is megelőzhető. Hogyan kerülhetjük el a kialakulását?
- Célszerű már gyermekkorban elkezdeni a megelőzést. Rendszeres székletürítés, rendszeres étkezés és sok folyadék. Székelés után kortól függetlenül mossuk meg az altájat vagy nedves törlőkendőt használjunk.
Beszélgetésünk során többször is említettem a rostokban dús táplálkozást. Gyümölcsök és zöldségek, lekvár, joghurt, kávé fogyasztása egészséges mértékkel. Kerülendőek a fűszeres ételek, a sok hús és a fehér kenyér.
Ne felejtsük el, hogy a rendszeres testmozgás nagyban hozzájárul a betegség elkerüléséhez.
- Köszönöm, hogy rendelkezésre állt. Jó egészséget kívánok!
Az interjút készítette: Tóth Ilona – egészségügyi szakújságíró